Jackson MacLow: Szótár-gatha Peter Rose, a virtuóz maplewoodi fuvolajátékos számára, aki csak kortárs zenét játszik.

Útbaigazítás a Szótár-gatha előadásához

Az előadók száma nincs meghatározva. Minden előadó egy tetszőleges kockából indul ki, majd áttér a függőleges, vízszintes vagy átlós irányban szomszédos kockára, és így tovább. Minden betű, vagy minden (bármilyen irányban összekapcsolható) betűcsoport kimondható, elénekelhető vagy elzenélhető. Mindhárom előadási módnak szerephez kell jutnia.

A vokális lehetőségek magukban foglalják az egyes betűket alkotó hangok önmagukban való kiejtését bármely, az előadó által ismert nyelv hangképzési szabályai szerint; a betűk angol nevének a kiejtését (pl. "oh" vagy "tee"); szomszédos betűkből álló szótagok kiejtését; valamint szavak kiejtését. Az említett elemek korlátlanul ismételhetőek. A Peter Rose név bármikor kimondható vagy kiénekelhető, s az előadó utána egy olyan négyzetre is átugorhat, mely nem szomszédos az utoljára megszólaltatottal. Énekléskor az előadó vagy a betűk által jelölt zenei hangokat szólaltatja meg (lásd az alábbi listát), vagy ő maga választja meg a hangmagasságot a performansz körülményeinek megfelelően.

A hanszeren játszó performer szintén kockáról kockára halad, de a betűket zenei hangoknak tekinti. Az oktáv tetszőleges. A gathában előforduló betűk a következő hangokat jelölik:

P: H vagy B/aisz
E: E vagy esz/disz
T: D vagy desz/cisz
R: A vagy asz/gisz
O: G vagy gesz/fisz
S: C vagy F

Az előadó vagy választ az alternatívák között, vagy trillázik, illetve csúszkál köztük. A szomszédos betűk által jelölt hangokat egymás után is, és egyszerre is megszólaltathatja. Minden hang megismételhető, a szomszédos hangok között trillázni lehet, és minden hangsor megismételhető, illetve megfordítható. A glissando éppúgy megengedett, mint a diszkrét hangok. Az üres kockák tetszőleges hosszúságú szünetet jelölnek.

Az előadónak minden hangra figyelnie kell, az (esetleges) előadótársak játékára éppúgy, mint a közönség által okozott zajokra vagy a környezeti zörejekre. A performereknek ezekkel a hangokkal-zajokkal összhangban kell előadniuk a saját produkciójukat. Érzékenynek, tapintatosnak és bátornak kell lenniük, hogy a hangok egy olyan hangsorba illeszkedjenek, amilyet ők is szívesen hallanak. A virtuóz megoldások nagyon üdvösek, feltéve, hogy tekintetbe veszik a hangzásviszonyokat. Mindez egyszerre igényel találékonyságot és fogékonyságot. A legfontosabb két szabály: "figyelni", és "kapcsolódni".

A fentebbiekben meg nem határozott paraméterek (oktávmagasság, szimultán, illetve egymásra következő hangok csoportosítása, tartam, ritmus, hangerő, tempó, szín, intonáció stb.) az előadóra vannak bízva, és tetszés szerint alakíthatók a performansz folyamán.

A performansz annyi ideig tarthat, ameddig a körülmények engedik. Az előadók vagy megállapodnak az előadás hosszában, vagy spontán módon vetnek véget neki. Ha akarják, vezetőt is választhatnak, aki jelzi az előadás kezdetét, figyeli az időt, és jelzi az előadás végét.

Score and instructions copyright 1978, 1983, and 1996 by Jackson Mac Low. All rights reserved.
New York, 11/12/77-5/30/78